Szüljek vagy ne szüljek?

Szüljek vagy ne szüljek?- avagy napjaink nagy dilemmája

Az egyik közösségi oldalon olvastam egy írást az alábbi plakátcímre reagálva: „SZÜLÖK, TEHÁT VAGYOK!” A nők felé intézett felszólító  mondatra válaszolva rosszalló kritika fogalmazódott meg az általam olvasott cikkben. A kép ráadásul a sokatmondó felirat mellett évszámokat és az évszámokhoz tartozó hazai élveszületések számát is dokumentálja. A nyers valóság annyit tesz, hogy míg Magyarországon 1991-ben 127.207 gyermek látott napvilágot, addig -20 évvel később-2011-ben összesen 88. 049 újszülött jött a világra. Így vagy úgy, de gondolatébresztő a plakát. Bennem is elindította a lavinát.  Odáig fajultak a dolgok, hogy megfélemlítő, a gyermektelen nőket megsemmisítő célzatú propagandát kell indítani a szülés mellett??? Szülők, tehát vagyok! És ha nem szülök??? Akkor nem is létezem? Akkor értéktelen semmi vagyok?

Mindenki tudja, hogy 2013-ban miért képek és plakátok segítségével kell szülésre buzdítani a nőket, és milyen tényezők állnak a „szükségintézkedés”  hátterében: anyagi gondok, a munkahely elvesztésétől való félelem, ingatag párkapcsolatok, őrült mértékű rohanás és stressz, a meddőség egyre gyakoribb előfordulása, és sorolhatnánk.
Amikor  25 évesen megszültem a kislányom, a szülészeten ritkaságszámba mentem a koromat illetően. Úgy éreztem magam, mintha 13 éves lennék a többi anyuka közt. Azóta számos esetben megbizonyosodtam arról, hogy igenis, jól tettem, hogy nem vártam. Lehet, hogy diplomás létemre soha nem járhatom be a munka világában a tervezett utamat, valószínű, hogy nem tapasztalom meg a nagy anyagi függetlenség időszakát,  véget értek a nagy egyetemi bulik,  nekem is naponta szoronganom kell a pénz miatt, DE van egy egészséges, gyönyörű, boldog kislányom. Anya vagyok és ez többet ér annál, mint a karrier és a pénz.  Az ideális és a normális persze az lenne, ha az anyáknak járna a karrier és az anyagi biztonság  is. De nem jár. És ez egy olyan tragédia, amivel nap mint nap meg kell küzdeni. Ennek ellenére nem adnám fel az anyaságot az előbbiekért.

Mégis, ha nem tapasztalnám a saját bőrömön, hanem csak elképzelném az első találkozásunkat, ha csak egy képzeletbeli illat és kép élne bennem a majdani gyermekemmel kapcsolatban, ha csak belegondolnék abba, hogy milyen lesz ha egymáshoz bújunk, milyen lesz ha elindul vagy ha megszólal, akkor nem lennék ilyen biztos a dolgomban. Sőőt...Hiszen annyi minden szól a gyermekvállalás ellen! Vége a szabadságnak. Vége a jó állásnak. Nagyívű karrierről sok esetben szó sem lehet. Jönnek az anyagi gondok. Örökké felelős leszek valakiért. Ez a szerep soha nem ér véget. Előbb egzisztencia kellene, utána jöhet a baba...majd egyszer...esetleg...vagy akkor sem???

Maximálisan egyetértek azokkal a magyar nőkkel, akik színültig vannak kételyekkel. Hiszen itt már nem arról van szó, hogy meghízok vagy nem hízok, fiú lesz-e vagy lány. Itt a mindennapos megélhetés forog kockán sok-sok pár és család életében. Itt a gyermekes nők egy része örökre lemondhat arról az állásról, amiért évekig tanult. Itt a nő az anyává válással egy időben nagy eséllyel megszűnik munkaerőnek lenni, megszűnik jó szakembernek lenni, megszűnik nőnek lenni, megszűnik biztonságban lenni, a nő megszűnik létezni. Korántsem élünk családbarát országban. Így nem csoda, ha a női gondolat félelmekkel telítve azt kiáltja a szülés egyre ritkábban felmerülő gondolatára, hogy : NEEEEEEEEEEEEEEE! Még akkor is, ha tudjuk, hogy sokan az életüket adnák azért, hogy gyermeket hozhassanak a világra. Még akkor is, ha tudjuk, hogy talán nem nyitja ránk senki az ajtót öregségünkre, ha gyermek nélkül maradunk. Hiszen ma a félelem sokkal nagyobb úr, mint a bűntudat, vagy a jövőbe tekintés. A józan ész mindezt csak megerősíti. És ezt nem róhatja fel senki. Ez a mai világ hibája és kényszerű velejárója. Nem hibáztathat senki egy nőt azért, ha úgy dönt, nem veszi fel a harcot a nehézségekkel szemben.

Mi, anyák,  miért nem bánjuk meg mégsem a gyermekünk világra jöttét a legnehezebb időszakokban sem? Miért nem hibáztatjuk őket a ránk nehezedő problémák miatt? Szerintem azért, mert az élet olyan csodálatosan alkotta meg az anya-gyermek kapcsolatot, hogy amint találkozunk a kisbabánkkal, a gondolat helyére is mélyen beférkőzik az érzelem. És onnantól kezdve nincs kétely, nincs lehetetlen! Van kiért küzdeni, van miért tűrni a gondokat. Onnantól kezdve nem is értjük, hogy lehetett  a gyerekkérdés korábban dilemma számunkra. Onnantól kezdve el sem tudjuk képzelni a régi életünket és a régi terveinket.  Átíródik minden. Új tervek és új megoldások születnek. És ez így szép!

Leendő Anyukák! Szerintem teljesen természetes, ha tele vagytok bizonytalansággal a gyermekvállalást illetően! Én nem a gyermekvállalástól tartó nők kritizálóinak csoportjába tartozom. Az furcsa manapság, ha valaki minden szempontból készen áll a feladatra. Én inkább a szülésre, gyermeknevelésre bátorítók táborát erősítem. Nincs rá elég jó indokom, hiszen egy anya vagyok csak a sok közül, és amíg ti magatok meg nem ízlelitek az anyaságot, addig ezek megcáfolható üres szavak az égbekiáltó tényekkel szemben. De mégis azt mondom, higgyétek el, ami most jogos kétely és dilemma Bennetek, mind eltűnik majd. Kiradírozza, felülírja a SZERETET! Az a fajta hol mélységesen meghitt, hol vidámságban úszó, néha aggodalmakkal teli szeretet, amit elmondani nem lehet, amit más gyerekén nem tapasztalhatsz meg, amit csak akkor érzel, ha Te magad szülsz - vagy fogadsz örökbe-  és nevelsz fel egy ártatlan kisgyermeket... Megválaszolva a fenti kérdést: úgy gondolom, ha nem szülök, akkor is értékes nő vagyok. Ha szülök, azzal bennem is kiteljesedik a nők kiváltsága- az anyaság boldog érzése, feltétel nélküli szeretete- ami más forrásból nem pótolható még 2013-ban sem.

Gregorich Nóra
kommunikciós munkatárs

Hozzászólások

Szülök, tehát vagyok!

Kedves Nóra!

Csak most akadtam rá teljesen véletlenül az írásodra.
A plakáton lévő felirat, miszerint "szülök, tehát vagyok!" egy cinikus megjegyzés (és egyúttal egy főhajtás, utalás is) a feminista művész, Barbara Kruger I shop therefor I am (Vásárolok, tehát vagyok) című világhírű plakátja előtt, amelyet 1987-ben készített.

A cikkből világosan kiderül, hogy nem szülésre buzdítjuk a nőket, sem Kiss Noémi író, sem én, hiszen a címet nem szó szerint kell értelmezni. Noémi nem a plakátomra reagált az írásával. A plakát kiegészítője az írásának, és ez igaz fordítva is. (Kiss Noémi, Nők, szüljetek! http://nol.hu/lap/tv/20130405-nok__szuljetek?ref=sso)

Noémi nevében most nem beszélnék, hiszen a cikkben kifejti a véleményét.

Engem viszont felháborít a kormány propagandája, amelyben felszólítja a diplomás nőket, hogy szüljenek: születésösztönző műsorokat akarnak sugározni a köztévében, és ha diplomás nőként még nincs gyermekem, a társadalom számkivetettjének számítok.
Igen, felszólították a diplomás nőket, hogy asszongya', szüljenek, mert csökken a népesség, fogy a magyar. Ez az eljárás pedig embertelen, demokratikus társadalomhoz nem méltó, az emberi - és a nőjogokat súlyosan sértő intézkedés.

Szülök, tehát vagyok, annyit tesz, gyereket kell szülnöm ahhoz, hogy ez a társadalom ne vessen ki magából, hogy a kormány és az emberek ne ítéljenek el, és csakis így válhatok értékes és hasznos tagjává kicsit sem nőgyűlölő társadalmunknak (megint cinikus voltam, ezt külön jelezném) - teszem fel a kérdést a plakát címével.

Rengeteg cikk jelent meg ebben a témában, és ezzel a hírrel kapcsolatban, ez egy rövidhír egyébként amit belinkelek, ráadásul MTI forrásból: http://hvg.hu/itthon/20130322_Szuljenek_gyereket_a_diplomas_nok__Komol
Érdemes elolvasni!

Úgy gondolom, felnőtt nőként képes vagyok eldönteni, hogy mikor szülök.

Hiszem, hogy megvan a szüléshez való jogom nőként, és eldönthetem, mikor teszem azt, és teszem-e egyáltalán.

Hiszem, hogy minden nőnek megvan a joga ahhoz, hogy eldöntse, mikor szül gyereket, és akar-e gyereket szülni.

Hiszem, hogy nőként teljes és egész vagyok, továbbá teljes jogú tagja vagyok a társadalomnak akkor is, ha nekem még nincs gyermekem, sőt akkor is, ha én tudatosan döntök arról, hogy nem vállalok gyereket.

Hiszek a felszabadult, korlátoktól mentes, függőségektől mentes, boldog, harmonikus és kiegyensúlyozott Nőkben, akik képesek önálló és felelősségteljes döntéseket hozni, akik képesek kiállni Önmagukért és harcolni a jogaikért, amelyek megilletik őket.
Akár Anyaként, akár egyedülálló Nőként.

Ezért született ez a plakát.

Üdvözlettel:
Barcza Réka
A plakát készítője

Ajánlott termékek

 
szoptatási higénia
Medela
100 pont
 
Tölcsér

3.650Ft

 
takaró
Scamp
200 pont
 
Kocsitakaró
Kocsitakaró
Kocsitakaró
Kocsitakaró

2.990Ft

 
szoptatási higénia
MAM
40 pont
 
bimbóvédő

2.130Ft

 
fürdetési kiegészítők, babahigiénia
MAM
40 pont
 
baba fogkefe

800Ft

 
etetés cumisüvegből
Avent
80 pont
 
AVENT  cumisüveg 260ml

2.190Ft

 
anyatejtároló, melegítő, turmix
Avent
80 pont
 
AVENT VIA  pohár 240ml

2.690Ft

 
kismama fehérnemű
Chicco
200 pont
 
Alakformálás

6.490Ft

 
babatányér, babaétkészlet, alátét
MAM
40 pont
 
Tányér

1.950Ft

 
etetőszék
Lorelli
900 pont
 
Multifunkciós etetőszék
Multifunkciós etetőszék
Multifunkciós etetőszék
Multifunkciós etetőszék

21.990Ft

 
babakocsi kellékei
Tanita
100 pont
 
 Esővédő babakocsira

2.660Ft

 
hálózsák, pólya
Király G.
200 pont
 
Kókuszpólya

3.640Ft

 
etetés cumisüvegből
Avent
40 pont
 
Etető cumi

1.690Ft



Webdesign honlap készítés webprogramozás keresőoptimalizálás