A babáknak az éjszakai alvást is tanítani kell!

A Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra – című könyv egy angol újságírónő, Pamela Druckerman tollából származik. Pamela és amerikai férje már évek óta Franciaországban éltek, mikor kislányuk, Bean megszületett. Ezt követően vett észre a környezetében olyan dolgokat, amelyek előtte elkerülték a figyelmét. Innentől kezdve lépten – nyomon arra a következtetésre jutott, hogy a francia gyermekek és szüleik mások, mint az Angliában, vagy egyéb országokban élő családok. Kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, derűsebbek. Rájött arra is, hogy a francia szülők bizonyos dolgokban nagyon szigorúak, míg a gyermeknevelés más területein sokkal megengedőbbek, mint az angolok, vagy akár mi magyarok. Ez a felismerés arra ösztönözte, hogy kutatásba kezdjen. Saját megfigyeléseket végzett, valamint találkozott olyan szakemberekkel, akik magyarázattal szolgáltak az általa felismert különbségek okaira. Az olvasmányos, szórakoztató könyv egy fejezetét emelem most ki, mert azt gondolom, a kismamák és az újszülöttek anyukái sokat tanulhatnak belőle. Én személy szerint sajnálom, hogy nem találkoztam kislányom megszületésekor vagy azelőtt a könyvvel, mert szerintem nagyon jó, nem csak elfogadható, hanem irigylésre méltó ötletekkel is szolgál.

A „Megcsinálja az éjszakáit” című fejezet arról számol be, hogy a francia kisbabák hogyan és miért alusszák át már pár hetes, de maximum 4 hónapos koruktól az éjszakákat. Az írónő meglepődött, amikor először találkozott a francia kérdéssel: „Elle fait ses nuits?” Ami magyarosan fordítva annyit tesz: „Átalussza már az éjszakákat”? Nem értette, egy pár hónapos kisbabának miért kellene átaludnia az egész éjszakát, hiszen a saját tapasztalatai és a hazájából hozott, az otthoni környezetéből vett élmények alapján egyértelmű volt számára, hogy a legtöbb baba többször is felébred éjjel, és hogy a kisbabák rosszul alszanak. Általános volt számára, hogy az első évben a szülők nem tudnak eleget pihenni, sokszor nyúzottak, és hogy a gyerek körül forog a világ. Az éjszakai ébredéseken kívül beleértve azt is, hogy nem lehet nyugodtan elfogyasztani egy ebédet, nem lehet lefolytatni egy telefonhívást a gyerek követelőző „Anya rám figyelj, ne telefonálj” sírása nélkül, nem lehet az étteremben csendben és derűsen kivárni, míg a pincér felszolgálja az ebédet, és sorolhatnám a példákat. Ismerős számotokra ez a helyzet????

Ha igen, akkor olvassátok el a következő sorokat is! Pamela a francia anyukáktól, gyermekorvosoktól, gyermeknevelési könyvek íróitól és más szakemberektől a következő információkhoz jutott az éjszakai alvás és alvásra tanítás terén: A francia szülők napközben mindvégig maguk mellett, és világosban tartják a gyermeküket. Így a nappali alvásaik világosban zajlanak. Éjszaka azonban teljes sötétségben. Héléne de Leersnyder, híres francia gyermekgyógyász szerint a gyermekeknek nem csak élni, hanem aludni is meg kell tanulniuk. Bízniuk kell önmagukban, és meg kell tanulniuk felfedezni az éjszakával együtt járó furcsaságokat, például a sötétséget. Ebben a szülők nagy segítségükre lehetnek azzal, ha hagyják tanulni a gyermeküket, nem szaladnak folyton a kiságyhoz, és nem kapkodják ki őket. A kicsiknél létezik egy olyan alvási fázis, amikor a testük ugyan pihen, de az agyuk aktív életet él. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy nyögdécselnek, mocorognak, de közben alszanak. Ha a szülő arra a tévhitre jut, hogy a babája ilyenkor ébren van, vagy valami baja van, és kikapja a kiságyból, akkor sok esetben ő maga ébreszti fel a gyermeket. Ehelyett inkább figyelni kell őt, és megtapasztalni, hogy az éjszaka mely részében zajlik le ez az aktívabb alvási fázis. Így a szülő is megnyugodhat, és a babát sem ébreszti fel aggódó odaadásával.

Az írónő egy Michel Cohen nevű, Franciaországból származó gyermekorvossal való találkozása során további ismeretekhez jutott. Cohen már a szülés előtt állóknak elmondja, hogy „amikor megszületik a kisbabájuk, ne ugorjanak fel hozzá azonnal éjszaka. Adják meg a gyermeknek a lehetőséget, hogy megnyugtassa saját magát, és ne reagáljanak azonnal közvetlenül a szülés után sem.” Ez a kis „szünet” lehetőséget ad a babának az önállóságra, a frusztrációi leküzdésére, és pár perc sírástól sem a szülők, sem a gyermek nem szenvednek el lelki sérüléseket. Szerinte ez a szünet, azaz „La Pause” döntő fontosságú nem csak a nyugodt éjszakák, hanem a későbbi türelem, várakozni tudás, kiegyensúlyozottság kialakulásában is. Ezen kívül azért is várni kell egy picit a kiságyból való kivevéssel, mert a körülbelül 2 óra hosszan tartó alvási ciklusaik között a kisbabák mindig felébrednek. Ha nem zavarjuk meg őket, vissza is alszanak, belemerülve a következő alvási ciklusba. Mi, felnőttek már megtanultunk „nem felébredni” az alvási periódusaink között, vagy ha meg is ébredünk, reggel ebből nem emlékszünk semmire. Ezt kell megtanulniuk a gyermekeknek is. Ezért nem szabad, hogy a félreértelmezett jelek miatt mi magunk verjük ki az álmot a szemükből. A szakember szerint a ciklusok összekötése olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer sikerült, menni fog máskor is. Természetesen, ha a baba kitartóan jelez, akkor fel kell vennünk őt megetetni, tisztába tenni, megnyugtatni, megnézni, nincs-e baja! Tehát itt szó sincs a gyermek sanyargatásáról, csupán mielőtt cselekszünk, figyeljük meg, valóban szüksége van-e ránk, vagy ő maga is el tudja-e rendezni az adott szituációt. Az éjszakai szoptatásról Cohennek az a véleménye, hogy pár esetet leszámítva szükségtelen. Ugyanis ha a baba megtanul aludni, nem lesz éhes éjszaka, mint ahogy mi felnőttek sem ébredünk fel, vagy kelünk ki az ágyból azért, hogy éjjel együnk. A „szünet” elnevezésű módszer olyan, mint az alvástanítás. Ezzel nem kell lelkiismeret furdalásnak párosulnia, hiszen jót teszünk a gyermekünkkel: hagyjuk pihenni. Ha kezdetektől fogva miden nyöszörgésére kivesszük a kiságyból anélkül, hogy pár percig megfigyelnénk őt, és ringatni kezdjük, mellre tesszük, azt hiszi majd, hogy ezt az ébredést és szopizást mi igényeljük tőle, és ehhez, mint egy szülői elvárás teljesítéséhez szokik hozzá. Pamela arról is ír, hogy ezt a rövid ideig tartó várakoztatást a szülők napközben is alkalmazzák. Idő kellett hozzá, mire rájött, hogy a játszótéren, a boltokban, az élet mindennapi területein nem véletlenül hagyják figyelmen kívül a francia anyukák a gyermek jelzését 1-2 percig. Ezzel szabadságot hagynak a gyermeknek az önálló gondolkodásra – hiszen ezek a kis lurkók okosabbak, mint hinnénk, és csak akkor lépnek közbe, ha pár perc után is jelez a gyermek, vagy ha szükséghelyzet áll elő.

Az írónő nem értette, miért nem mondta ezt el neki egyik francia kisgyermekes ismerőse sem korábban. Később rájött, hogy azért, mert ez a nevelési és altatási módszer a francia anyukákba úgy ivódott bele, hogy evidensnek, teljesen magától értetőnek tartották. Generációkon keresztül mindenki így csinálta, ezt nem kell tanulniuk, ezt így szokták meg, természetesnek vélik. Mire ők a gyermek 3 hónapos korában visszatérnek a munkahelyükre, már nyugodt, hosszú éjszakáik vannak, nyugodtan ülhetnek le este a férjükkel beszélgetni, derűsen tölthetnek el egy estét vendégeik társaságában. Ebből kifolyólag kipihentek, kiegyensúlyozottak lesznek, amely ráragad a babára, és az egész otthonukban uralkodó hangulatra is. Fogalmuk sem volt róla, hogy valaki, aki évek óta Franciaországban él, erről nem tud. Természetesen a baba születése után energiát kell fordítaniuk gyermekük alvási fázisainak és az egyes periódusok közötti szünet felismerésére, valamint arra is, hogy pontosan meg tudják különböztetni, a gyermek teljesen ébren van-e, vagy félig álomba merülve. De ez az elején befektetett energia sokszorosan megtérül a hamar végigalható éjszakákban, a családi harmónia fenntartásában és egy kiegyensúlyozott , vidám gyermek társaságában.

Ha valami oknál fogva- például Pamelák esetében- valaki mégis későn (a baba 4 hónapos kora után) kapja meg ezeket a tanácsokat, akkor egy drasztikusabb módszert javasol a már említett Michel Cohen nevű gyermekorvos, és az összes francia szakirodalom. Ez pedig az „ellenőrzött sírás”, vagy „sírni hagyás” módszere. Lényege, hogy gyermekünk szobájában teremtsünk meghitt hangulatot, legyünk túl az esti rutinon- fürdetés, éneklés, meseolvasás, stb. -, aztán amikor a gyermek még ébren van, fektessük be a kiságyába, és legközelebb kora reggel menjünk be hozzá. Ez drasztikus módszernek hangzik, és az is… Természetesen a résnyire nyitott ajtón, vagy egyéb módon ellenőriznünk kell a gyermeket, vigyáznunk kell rá, de ne menjünk be hozzá! (Maximum betakargatni, amikor a keserves sírás után mély álomba merül.) Ez embert próbáló módszer, amely a szülőnek is nagyon nehéz. Számolod a másodperceket, a szíved sajog, azt hiszed, ezennel megszűnik gyermeked beléd vetett bizalma, és megszűnsz önmagad és mások előtt is jó anyának, apának lenni. De a megpróbáltatások idővel- sok esetben már pár nap múlva – megtérülnek. Hiszen néhány esti szenvedést követően a szülők visszakapják az éjszakai pihenés lehetőségét, az egymásra szánható időt, a gyermek pedig miután megtanulja átaludni az éjszakákat, kipihent és kiegyensúlyozott lesz, és higgyétek el, nem fog haragudni a szüleire. A franciák ezt nem a lusta szülők stratégiájának hívják, hanem döntő fontosságú leckének az önállóság, és a babák önmaguk társaságának élvezése (vagy annak megtanulása) terén.

Kedves Szülőtársaim! A fenti történet és a szakirodalmak megismerése után azt gondolom, éjszakáink feláldozásával nem csak magunknak, hanem gyermekünknek is rosszat teszünk! Számomra szimpatikus a „La Pause” módszer. Elsajátítását javaslom mindenkinek, aki kisbabát vár, vagy babája még nem töltötte be a 4 hónapos kort. Azért is próbáljátok ki, hogy később (azokat a szerencséseket leszámítva, akik jó durmoló gyermeket kaptak), ne kelljen a drasztikusabb „ellenőrzött sírás” módszeréhez folyamodnotok, vagy ne kelljen 1-2-3 évre lemondanotok a pihenésről!

A Nem harap a spenót című könyvet pedig külön is a figyelmetekbe ajánlom, hiszen hasznossága mellett gyorsan olvasható, vicces és jó ötleteket tartalmaz. Ha ez a cikk felkeltette az érdeklődéseteket, de nem áll módotokban elolvasni a könyvet, szívesen foglalom össze a többi fejezet mondandóját is!

Gregorich Nóra
kommunikációs munkatárs