Képzeletbeli séta

Egy Celldömölk nagyságú városban a séta a szülők számára időnként unalmas, megszokott tevékenység lehet. Hiszen az ember ismeri a város minden zegzugát, egy hét en belül letudja az összes lehetséges útvonalat. Az élmény helyett csak az a biztos tudat marad, hogy aznap is kellőképp meglevegőztette a gyermekét.

Tegyük kicsit változatossabbá, színesebbé a kint létet! Ha tehetjük, menjünk a párunkkal, barátokkal, rokonokkal! Így felnőttek beszélgetésére is sor kerülhet, ami egy édesanyának sokszor igazi kikapcsolódást nyújt!

Ha te vagy a csapat egyetlen felnőtt tagja, akkor találj ki olyan apró, a sétába beilleszthető programokat, amik szórakoztatóak mindenki számára, és amik egy-egy hétköznapi sétát igazi élménnyé varázsolhatnak!

Hogy mik lehetnek ilyenek? Elmesélem… gyere, tegyünk egy képzeletbeli sétát! Elindulunk a Gábor Áron utcából. Igazi hőn áhított tavaszi napunk van, mondjuk szombat délután. A Liget felé haladva kész ismeretterjesztő foglalkozást tarthatunk „pipifarm” témában. Minden sétáló/ bicikliző kisgyerek tábort ver az egyik kerítésnél, ami mögött a tyúkok,kakas, libák, kacsák hatalmas választékával találkozhatunk. Tovább haladva a Ligetbe érve ráérünk lassan haladni. Ez nem a sietség helyszíne. Az egyre zöldellő hatalmas fák közt elfeledkezhetünk a városi létről, a mindennapok gondjairól. A gyerekek szaladgálnak körülöttünk, a fák lombjai által megszűrt napfény cirógatja az arcunkat. Letelepedünk egy padon, és belefeledkezünk a csiripelő madarak hangjába, látványába. Elég figyelni a játszadozó gyermekünkre, nem kell úgy a sarkában lenni, mint a forgalmas utcákon. A padon hátradőlünk. A fák között bújócskázó gyerekek harsány kiáltásai, a madárcsicsegés, a valahonnan távolról érkező utcai zajok és a megálló idő furcsa érzete egybemosódik, és a hosszúra nyúlt pislantásaink során a napfénytől vibráló színeket láthatunk a szemhéjunk mögött. Aztán újult erővel állunk fel helyünkről és egy kis feltöltődés után a gyerekeket összeszedve a Ligetből kiérvén jobbra fordulunk. A templom haragngja épp ekkor kondul meg. Békés, szép délutánunk van! A KMKK felé tartunk. Ott a betonon is szaladgálhatnak egyet a gyerkőcök, miközben mi, szülők, bámészkodunk a kirakatokban, vagy leülünk valamelyik kávézó teraszára. Következő állomásunk a „Thomasos” játszótér. Rég nem látott kedves ismerősökkel találkozunk, jól esik a beszélgetés. Kitaláljuk, hogy megmutatjuk a gyerekeknek az igazi mozdonyokat. Nagy sétát teszünk a körforgalmon át egészen a vasútállomásig. A csemeték áhítattal figyelik a vonatokat, a mozdonyokat, a jelzőtáblájukkal legyező kalauzokat. Számukra ez is hatalmas élmény. Hátrébb, a „mozdonyparkban” megcsodálhatjuk a régi mozdonyokat. Közben szó esik mindenről. Érezzük, hogy pihenünk. Ez a kikapcsolódás ideje. Nem hajt senki, nem kell az órát nézni. Szombat délután van. Igazi, tavaszi szombat délután. Végül elköszönünk az ismerőseinktől, és a hazaút olyan könnyedén megy, mintha szárnyakon lebegnénk.

Egy kis séta, de annál mégis több! Most, hogy kinézek az ablakon- látom az esőt és szinte érzem a kinti hideget- azt kívánom, hogy a képzeletbeli sétánk hamar valósággá váljon J!

Gregorich Nóra
kommunikációs munkatárs