2. Adjam bölcsődébe, vagy maradjak otthon vele 3 éves koráig?

Adjam bölcsődébe, vagy maradjak otthon vele 3 éves koráig?

Kutatásunk első fő pillérét a bölcsőde kérdésköre adja. Sok szülőpár számára nagy dilemmát jelent, hogy meddig maradjon otthon az anya a gyermekével. Magyarországon ez nehéz kérdés, hiszen a családtámogatási rendszer a többi európai országhoz képest hosszú otthonmaradásra bíztatja az édesanyákat. A tgyás, gyed, gyes a gyermek 3 éves koráig követik egymást. Másrészt viszont rohanó világban élünk, ahol a munkából való túl hosszú kimaradás korlátozza az édesanya további lehetőségeit, valamint a mai gyerekek is egyre korábban érnek meg közösségi életre. Érdemes bölcsődébe adni a gyermeket, vagy jobb minél tovább otthon maradni vele? A kérdésre az alábbi szakirodalmakban keressük a választ. Dobrev Klára Anyák a munkaerőpiacon című tanulmányára többször is hivatkozunk majd. A tanulmányból megtudhatjuk, hogy a hazai statisztikák szerint „egy nőnek otthon kell maradnia –átlagosan 4,7 évig egy gyerekkel- ha tetszik, ha nem.” A probléma hátterében különböző konfliktusok állnak. Egyik közülük a hagyományos konzervatív családmodellhez való ragaszkodás. Ez sem az ország, sem a családok érdekeit nem szolgálja. A konzervatív felfogás egyik következménye és egyben hatalmas probléma, hogy az országban nincs elég bölcsőde, családi napközi. A kilencvenes években a magyar bölcsődei rendszert ideológiai okokból szétverték. 2004-ben indult be újra a bölcsődeépítési program. De sok helyütt a politikai vezetés számára még mindig sokkal fontosabb egy új szökőkút létesítése, mint egy új bölcsőde felépítése. Hiszen a szökőkút mindenki számára szép, míg egy kisgyermek bölcsődei elhelyezése vitatott téma a köznapi beszédben. Tehát a lakosság elutasítása is komoly szerepet játszik a bölcsődék alacsony számában. Európa legkonzervatívabb országaként a közvélekedés úgy gondolja, hogy a gyermeknek 3 éves koráig az édesanyja mellett a helye.
Ezt a kérdést boncolgatta Blaskó Zsuzsa interjús kutatása is, mely „Három éves kor alatt mindenképp megsínyli?” címmel jelent meg. Blaskó Zsuzsa is felhívja a figyelmet a magyarok konzervatív szerepfelfogására. Gondoljuk csak végig! A mai napig igaz, hogy a férfihoz a kenyérkereső, a nőkhöz pedig az anya és háziasszony szerepeket kötjük. Míg a külföldi statisztikák szerint a kisgyermekek nem sínylik meg, ha az anya dolgozni jár, addig 2002-ben a magyar válaszadók 66%-a értett egyet azzal, hogy egy 6 év alatti gyermek rovására megy, ha az édesanyja dolgozik. Az anyák- legalább a gyermek 3 éves koráig – való otthonmaradását támogató normák mögött sok, egymással összefüggő tényező áll. Ilyen például a fennálló gyakorlat, az anyagi támogatást nyújtó intézményrendszer, a szűkös bölcsődei férőhelyek. 2007-ben a 3 év alatti gyermeket nevelő anyák mindössze 15%-a dolgozott. Ez a gyakorlat visszahatott a véleményekre, és kialakította, megerősítette azt a meggyőződést, miszerint egy gyermeknek 3 éves koráig feltétlenül otthon, az anyja mellett a helye. Blaskó Zsuzsa 2009 márciusa és 2010 áprilisa között 35, a gyermekével otthon levő anyát keresett fel, hogy ezt a kérdéskört az anyák szemszögéből is megvizsgálja. Olyan anyákat kérdezett meg, akik nagy valószínűséggel a gyermekkel való otthonmaradás hívei, hiszen az ő gyermekeik 2 és 3 éves kor közöttiek. Magyarországon a mai napig az a több évtizedes gyermekpszichológiai érvrendszer van a köztudatban, mely az anyának a gyermekével való minél hosszabb otthonmaradását támogatja. Ezt bizonyítja az a tény is, miszerint a 35 megkérdezett nő közül szinte mindegyik az otthonmaradás mellett szóló indokként nevezte meg az anya-gyermek kapcsolatot és a gyermek érzelmi biztonságának fontosságát, illetve azt az érvet, ami szerint egy 3 évnél fiatalabb gyermek még nem érett a közösségi életre. Akik mégis úgy látják, hogy a gyermekük már vágyik kortárs kapcsolatokra, ők informális kereteken belül – pl. játszótéren- elégítik ki a gyermek eme igényét. Bölcsődébe több okból sem adják a gyermeküket. Tény, hogy ezek az anyák előítéletekkel rendelkeznek a bölcsődék iránt. Előítéletességük azonban nem saját tapasztalatra, hanem bevallásuk szerint a bölcsődékről hallott kósza hírekre, fél információkra, fél megfigyelésekre alapszik. „ Kívülről láttam csak a bölcsit, de azt gondolom, hogy sok gyerek van kevés dadussal.” – nyilatkozza egy édesanya. A gyermekpszichológiai érvek és a bölcsődékről alkotott negatív vélemény mellett ezek az édesanyák pedagógiai érvekre, valamint a saját jólétükre hivatkozva döntenek az otthonmaradás mellett. Abban viszont még ők is egyetértenek, hogy a gyermekek 2 éves koráig tartják a legszükségesebbnek az anya folyamatos jelenlétét. És azt sem tartják fontosnak, hogy az anya ne dolgozzon semmit. Otthon végezhető, vagy rugalmas időbeosztásban zajlódó munkák ellen nincs kifogásuk.
A fenti eredmények azt jelzik, hogy a bölcsődékkel kapcsolatos hazai közvélekedés megrekedt egy több évtizede kialakult szinten, holott a világ, a munkaerőpiac elvárásai és a mai kisgyermekek társas kapcsolatokra való igénye már sokkal előbb tart.

Következő cikkünkben a kutatás során celldömölki bölcsődéről összegyűjtött anyagokat, véleményeket tesszük közzé.

Gregorich Nóra