A baba mint a szülés aktív résztvevője

Sosem felejtem el, mekkora erőt adott kislányom születésekor a szülésznőmtől származó tanács, miszerint nem csak magam miatt kell az ő utasítsait pontosan betartani, hanem azért is, mert a szülés a kisbabáknak is legalább olyan fájdalmas és nehéz, mint a kismamáknak. Ha a kismama ügyes, azzal a baba dolgát is megkönnyíti.
Most újra utánaolvastam, hogy leírhassam Nektek, mi történik majd a kisbabátokkal a születése során.

Ideális esetben a szülést a magzat indítja meg. Ennek kettős feltéltele van: szükséges, hogy már érett legyen a külvilágon való léthez, de koponyája még kiférjen a szülőcsatornán. A babák általában nagyon jól megérzik, mikor teljesülhet együtt a két feltétel. Ilyenkor elkezdenek egy kortizol nevű hormont termelni, amely beindítja a szülés folyamatát. Legelőször- még a szülés előtt- a baba fejjel lefelé fordul. Ezt követően idővel „leszáll az anya pocakja”. A szüléskor a baba „magzathenger formába” csomagolja magát, azaz szorosan magához simítja karjait és lábait, a fejét kicsit előre hajtja. Ez a henger forma és a magzatmáz segítik őt abban, hogy átjuthasson a szülőcsatornán. A kis csöppség úgy forog, mint egy dugó az üvegben, így megtalálja a kijtáshoz szükséges utat. Koponyalemezei kutacsokkal, rugalmas kötőszövetes állománnyal illeszkednek egymáshoz, így szükség esetén szülés közben egymásra csúszhatnak anélkül, hogy a baba agyszövete károsodna. A gáthoz érve fontos, hogy az ellazult legyen, amelyet a szülés természetes ritmusának tiszteletben tartása is segíthet. A szülések nagy része zavartalanul, a belső, veleszületett tudás szerint zajlik. Az anya és magzata közti egymásra hangolódás már a szüléskor is megmutatkozik. Jó esetben a szakemberek kivárják, míg a lepény megszületik és a köldökzsinór lüktetése leáll, hiszen ez jelzi, hogy az újszülött készen áll a méhen kívüli életre. Ez a leválasztás sok esetben csak a szülés után 10 perccel, de akár másfél órával később lenne ideális. A leválasztás után elindul egy új élet önálló útja a nagyvilágban.

Látjátok Kismamák? A szülés folyamatában, amikor mi, nők, a világra segítjük gyermekünket, nem vagyunk egyedül a feladat nehézségeivel. Férjünk lelki támaszán kívül van valaki, aki fizikailag is átéli velünk ezt a folymatot, aki legalább annyit küzd, mint mi, akivel életünk első közös feladatát és szövetségét teljesítjük akkor, amikor világra hozzuk őt. Ugye, hogy a szülés az élet egyik legszebb ajándéka?

Gregorich Nóra
kommunikációs munkatárs