A babaétkezés elveiről

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a babákat, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak megfelelő mennyiségű anyatejhez jutni. Ez sokszor nem az anya hibája. Ezek a babák tápszer segítségével cseperednek fel, vagy édesanyjuk más szoptató anyától anyatejhez juthat (természetesen szigorú szakember ellenőrzése mellett) a megfelelő fejlődés reményében. Olyan baba is akad, aki nem jut sem anyatejhez, és már a tápszer sem elegendő. Ilyen „vészhelyzetben” tanácsolják a szakértők, hogy néhány étkezés helyettesíthető az első babaétekkel, tehát kicsit korábbra hozható a hozzátáplálás. .
Érdekes, de az európai országokban, sőt, az egész Földön más és más az első hozzátáplált babafalat. Itt megfigyelhetőek az adott ország gasztronómiai jellegzetességei, ami már a babaétrendben és az elkészíthető receptekben is jócskán megmutatkozik. Sok helyen nem is javasolják a bizonyos „k-betűs” zöldségek kerülését, és teljesen más a sorrend, tehát láthatjuk, hogy szoktatás kérdése az egész, vagyis meghatározó, hogy hova születik a kicsi. Például az olasz babák már a 6. hónap után megismerkednek a kifőzött tésztával, a kanadai kisbabákat rendkívül hamar hozzászoktatják a marhahúshoz. Az alma bevezetése pedig később mutatkozik meg a külföldi babáknál mint Magyarországon, hiszen itt az első ételek között szerepel. Természetesen a biztonság kedvéért a saját országunk „ajánlásait” érdemes betartani, mivel magyar szülők gyermekét magyar gyomorral áldják meg az égiek, nem pedig kínai gyomorral. A hozzátáplálás azért is érdekes időszak, mert az anya most készít először ételt gyermeke számára, amely a kötődés, a szeretet terén is fontos lehet a baba-mama számára egyaránt.
A hozzátáplálásnak vannak alapvető szabályosságai, amit nem kell kőbe vésett törvényként értelmezni, mindent a saját gyermekünk igényei szerint kell cselekednünk, természetesen bizonyos határokon belül. Talán az egyik legfontosabb alapelv az a fokozatosság, vagyis minden új ételt kis adagokban, apránként építsük be a baba étrendjébe, fokozatosan emelve a porciót. Szintén jelentős elv a rendszeresség, hiszen a gyermek így tanulja meg azt, hogy mindennek meg van a maga ideje. Tűzzünk ki egy meghatározott étkezést/étkezéseket, amikor mindig gyümölcsöt vagy zöldséget kínálunk csemeténknek. Így tudni és érteni fogja, hogy most „ennek” van itt az ideje. Nem szabad erőltetni. Ha valami nem ízlik a csöppségnek, akkor az anya próbálkozzon másik étellel, és térjen rá vissza esetleg később. A mi torkunkon sem tuszkolják le azt az ételt, amit nem vagyunk hajlandóak megenni, mert egyszerűen nem szeretjük. A babának is van ízlése. Bár, túl lehet járni a baba eszén is, ha összekeverjük más alapanyaggal, akkor a kicsi számára kellemetlen íz eltűnik, és így lehet, szeretni fogja. Ezáltal a kevésbé kedvelt zöldség/gyümölcs értékes részecskéihez is hozzájut a gyermek szervezete. Hagyjuk, hogy közreműködjön a baba is! Lehet, hogy nem lesz épp esztétikus és lehet, hogy még a falra is kerül egy kis ételmaradék, de a csemeténk bátrabb és magabiztosabb lesz attól, hogy engedjük az első próbálkozásait. Fontos hogy hagyjuk kibontakozni, hiszen az egészséges mentális fejlődését így segítjük elő.
Ne feledkezzünk meg a tilalmi listáról, amiket erősen ki kell iktatnunk a baba étrendjéből legalább másfél éves korig, vagy tovább is akár. Ezeket leendő élelmiszermérnöki szemmel a legmesszebbmenőkig is megerősíteném. Például virsli, és a különféle parizerek, felvágottak, a húshoz abszolút nem hasonlító társaik, húskészítmények. Még felnőttként se fogyasszuk, maradjunk a hagyományos értelemben vett húsnál. Édességek és nassolnivalók közül egyiket sem ajánlom egy pici babának, leginkább azért mert mind összetételileg, mind minőségileg túl sok csapnivaló termék kínálja magát az édességpiacon, ami egy csöppségnek nem való. Más megközelítésből pedig: ha már 1 évesen hozzászoktatjuk gyermekünket az étkezések közötti nassoláshoz, könnyen olyan útra terelhetjük, ami súlyproblémákat idézhet elő a későbbiekben.(Pl.:csoki, cukorka, keksz, szénsavas „üdítők”, chips, és a közkedvelt babapiskóta, amit higgyük el, nem a babáknak találtak ki).

A hozzátáplálás időszaka tehát néhány baba és mama számára rögös út is lehet, de a türelem, a próbálkozás és a sok szeretet célra vezet ezen a téren is :)!

Szeifrid Lilla
étkezési tanácsadó