A munkára nevelést jó időben elkezdeni!
Tanítsuk meg a korához illő házimunkára a gyermekünket!
Mai cikkünkben az Új életmód magazin (v. évf./2012/3-4.) egy olyan írását osztjuk meg veletek, amely igazán felkeltette az érdeklődésünket. A magazinban egy 10 gyermekes édesanya mondja el véleményét és tapasztalatait a gyermekek házimunkába való bevonásáról. Azért tartja mindezt fontosnak, mert úgy véli, egy nagycsalád tagjai nem élhetnek egymástól elhatárolt szigetekként egy házban. A családi élet a közösségre épül, ahol mindenki felelős a másikért. Természetesen mindenki a saját korosztályának megfelelő szinten. Ez az anya úgy véli, ha a gyermekek a házimunka kapcsán belekóstolnak a munkavégzésbe, akkor később felnőttként jobban megállják a helyüket a munka világában. Valamint ha gyermekként azt tapasztalják, hogy a családi életben munkamegosztás van és nem kell feltétlenül az anya nyakába szakadnia minden teendőnek, akkor szívesebben vállalnak majd sok gyereket és nagycsaládot. Habár mindezt egy sok gyermekes anya mesélte, a továbbiakban ismertetésre kerülő tanácsait nyugodt szívvel hasznosíthatják az 1-2 gyermeket nevelő szülők, anyák is.
Hogyan tanítsuk „házimunkázni” a gyermekeket? Erre a kérdésre az érintett édesanya 5 pontban daja meg a választ. Azt mondja, ez az út a jutalmazások és elismerések összetett rendszere, amit leírni ugyan könnyű, de a mindennapokba beépíteni bizony kitartás kérdése.
1. Engedjük, hogy a gyermekek akkor is segítsenek, ha ez számunkra nem jelent segítséget! Minden anya tudja, hogy a buzgón segíteni akaró 2-3 éves csemete inkább hátráltatja a munka gyors elvégzését. Ilyenkor azonban legyünk türelmesek! Hiszen ebben a korban formálódik a gyermekek munkához való hozzáállása. Ha a gyermeknek szép emlékei maradnak meg az anyukájával együtt töltött időről, a közös mosogatásokról, sütemény készítésekről, akkor jóval nagyobb az esély arra, hogy felnőttként nem lesz ellenére ez a feladat.
2. Dolgozzunk mellettük, hogy taníthassuk őket! Elmagyarázni egy munkát, majd magára hagyni vele a gyermeket majd visszatérve leellenőrizni amit csinált, nem jó döntés. Úgy tudjuk tanítani, ha vele együtt vagyunk. Eleinte ez vesződséges lehet, de később, mikor már a gyermek érdemi munkát végez, egy közös mosogatás és közben egy jó beszélgetés jót tesz az anya és a gyermek szívének- lelkének is.
3. Az elvárásaink legyenek egyértelműek! Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy egy szoba rendrakása egyértelmű feladat, de a gyermek számára nem az. Mondjuk el neki részletesen, hogy a szobán belül mit kell elvégeznie. (Pl. beágyazás, ruhák összerakása, játékok helyre tétele…) Majd bizonyosodjunk meg róla, hogy gyermekünk megértette, mit várunk el tőle.
4. Dicsérjünk bőkezűen! Talán ez a legnehezebb. Tanítani szeretnénk gyermekünket azzal, ha munkája végeztével felhívjuk a figyelmét a hiányosságaira. Ám mivel egy gyermek munkája után egy felnőtt mindig talál javítani valót, nem szabad folyamatosan figyelmeztetnünk a hibákra. Ahhoz, hogy megőrizzük a munka iránti kedvét, vagy épp kedvet csináljunk neki a házimunkához, bizony, érdemes az apróságokért is sokszor megdicsérnünk, és a megfelelő pillanatokban elmondani neki, hogy miként tudná a feladatát jobban elvégezni.
5. Ellenőrizzük, amit elvárunk! Ahhoz, hogy a gyermekek tudják, számon kérjük az elvégzett munkát, fontos, hogy ellenőrizzük őket. Egyfelől ezzel megelőzhetjük, hogy hozzászokjanak a félmunka végzéséhez, másrészt egy kis figyelem, egy kis biztatás motiváló is lehet számukra!
Ha szeretnétek munkára nevelni gyermeketeket, szeretnétek a későbbiekben számítani a segítségükre, akkor érdemes vállalni a kezdeti többletenergia befektetést! Hiszen habár a közös munka sokszor több időbe telik, de számtalan kedves, vidám pillanatot, közös élményt jelenthet számotokra! Következő cikkünkben tippeket adunk nektek arra vonatkozóan, hogy milyen apró házimunkák elvégzésére kérhetitek fel 2-4 éves gyermeketeket! Addig pedig vidám közös pillanatokat kívánunk nektek :)!