A tévézés hátrányairól, az olvasás előnyeiről 1.
Képek a televízióban és a fejünkben
Felmérések alapján egy átlagos magyar ember hatszor annyi időt tölt tévénézéssel, mint olvasással. De ha az olvasáshoz az internetezést is hozzávesszük, a tv előtt még mindig négyszer annyi időt töltünk. A lakosság mindössze negyedéről mondható el, hogy egyáltalán olvas.
Természetesen a fogyasztói szokásaink változnak, a tévénézés és az internetezés térnyerése megkérdőjelezhetetlen. Egyre kevésbé vagyunk képesek egy tevékenységet hosszú ideig végezni, ugyanarra figyelni sokáig. Igényeljük, hogy az információk képekben, videóban is megjelenjenek. Emellett sokkal türelmetlenebbek vagyunk, kérdéseinkre azonnal választ szeretnénk kapni.
De mit is látunk manapság a közkedvelt csatornákon? Ármányt, veszekedést, balesetet, katasztrófát, szenvedést, halált. Nem csoda, hogy igényeljük a hollywoodi filmeket, amelyek az álmainkról szólnak, szerelemről, boldogságról. A TV-ben mindenki tökéletes, míg mi a való életben inkább csak a tökéletlenségeinkkel, hibáinkkal találkozunk.
Mégis miért jobb elolvasni valamit, mint megnézni a Tv-ben? Olvasás közben képzeletünk szárnyal. Úgy jelenítünk meg egy-egy szereplőt, ahogyan mi gondolkodunk róla. Egy harcjelenetet vagy egy tömegszerencsétlenséget csak annyira látunk veszélyesnek a lelki szemeink előtt, amennyit a mi lelkünk elbír. Ezzel szemben a televízió ezeket a képeket sablonosítva, sokszor eltúlozva tárja a szemünk elé. Gondoljunk csak arra, mikor az izgalmas, veszélyes részeknél, melyek feszültséget keltenek bennünk, megnyomunk a távirányítón egy gombot, és vagy lenémítjuk az adást, vagy elkapcsolunk egy másik csatornára. De sok gyerek ezért ugrál az ágyon, vagy szopja az ujját akár mesenézés közben is, mert más módon nem tudja levezetni a felnőttek által tervezett filmekben látottak alapján benne keletkezett feszültséget, szorongást. Ezzel szemben mesehallgatáskor a gyermek képzeli el a történetet, a szereplőket, és lehet, hogy egy a TV-ben nagyon is ijesztőnek tűnő alak, az ő, 3-4 éves képzeletében korántsem olyan veszélyes, vagy a mesében elhangzó támadás nem késsel vagy fegyverrel történik, hanem csupán birkózásból áll.
Tehát érdemes időt fordítani arra, hogy olvassunk, hogy megszerettessük gyermekeinkkel az olvasást. De hogyan is tegyük ezt? -teszi fel a megválaszolásra kerülő kérdést Mittli Éva pszichológus.
Következő, e hét péntekén megjelenő cikkünkben a pszichológusnő választ ad az iménti kérdésre is, valamint hasznos tippekkel lát el bennünket a téma kapcsán! Ha érdekel a cikk folytatása, látogass el 2 nap múlva is honlapunkra!