Anyának lenni jó!
Mindenki jó szülő szeretne lenni. A szándék után azonban nincs konkrét meghatározása annak, hogy milyen a jó szülő, a jó anya, a jó apa. Sokszor nem vagyunk könnyű helyzetben, hogy eldöntsük mi a jó a gyermeknek, az anyának, az apának, a családnak.
A várandósság, a szülés, majd az azt követő három év alapvetően meghatározzák a gyermek érzelmi és értelmi fejlődését. A család az első és legfontosabb közeg, rendkívül erős érzelmi köteléket jelent a gyermek számára. Minden, amit itt él át – és annak hatása – egy életre szól. Az elmúlt évtizedekben megváltoztak az iskolai, munkaerő-piaci követelmények és életfeltételek, átalakult a családok szerkezeti felépítése.
A korábban jellemző nagycsalád modellje világunkban egyre inkább eltűnik, helyette a kiscsalád vált általánossá. Míg az édesapa a családfenntartó szerepet vállalja fel, addig a mindennapok egyhangúsága kemény erőpróbára teszi az édesanyát.
Napjainkban sok családban nincs kiterjedt rokonsági, szomszédsági minta és segítség sem. A gyermekek számára a szülők jelentik a példát mindenben. Leginkább az édesanya ismeretei, készségei meghatározóak; az érzelmek, a kommunikáció, a játék és a gondozás minősége mind-mind befolyásolják a gyermek fejlődését.
Nem könnyű feladat hárul az otthon maradó édesanyákra. A világon a legcsodálatosabb érzés az anyaság. Ám az éremnek két oldala van. Amennyi boldogság és öröm, annyi átvirrasztott éjszaka, féltés, idegeskedés, vívódás önmagunkkal szemben. Számtalan „jó tanácsot” hallgatunk végig, szakkönyveket bújunk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak és saját magunknak.
Az anya-gyerek kapcsolatban mindkét fél kölcsönösen /oda-vissza/ hatnak egymásra. Természetes és lényeges a csecsemőgondozási, nevelési kérdésekkel való foglalkozás. Azonban, ugyanígy elengedhetetlenül fontos, hogy gyermekünkkel való kapcsolatunkban folyamatosan elgondolkozzunk saját érzéseinken, elképzeléseinken, vágyainkon is.Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt ahhoz, hogy úgy érezzük napról napra, jó anyák vagyunk. Nemcsak a kisgyermekeknek, hanem az édesanyáknak is nagy szüksége van kikapcsolódásra, az otthoni monotonitásból való kilépésre. A séta, a játszóterezés során a gyermek szervezete edződik, jobb lesz az étvágya, könnyebben elalszik és mozgás közben észrevétlenül tanul. Az anyukának a séta nemcsak a legegyszerűbb, legnagyszerűbb fizikai aktivitás, hanem komoly kapcsolatépítő tevékenység is lehet. A baráti körük átalakul, a gyermektelen barátok helyét – esetleg – átveszik a babás párok, akikkel sétákat, kirándulásokat lehet tervezni. A közös játékok és programok révén a gyermek megtanul oldottan viselkedni társaival, miközben elsajátítja a közösség szabályait is. A családban tanulja meg a kisgyermek, hogyan alkalmazkodjon környezetéhez, átveszi a család értékrendszerét, a viselkedésmódjait. Itt rögzülnek benne nem csupán az otthoni, hanem a társadalmi értékek és elvárások alapjai is. Éppen ezért hozzunk könnyen betartható és megszokható szabályokat, próbáljunk meg rendet tartani életünk valamennyi területén.Szervezzünk közös kirándulós programokat a családdal! Kérjük a nagyszülők segítségét és menjünk el párunkkal feltöltődni egy-két órára vagy pár napra. Ugyanakkor hagyjuk a kicsit szabadon, önállóan játszani, hisz az egész napos elvárásokban ő is elfárad. Örüljünk a gyermeknek, meséljünk, énekeljünk, dögönyözzünk, szeressünk!
Fálmon Erika Szocialpedagógus Kerekítő foglalkozásvezető