Fegyelmezni kell! De hogyan?

Suzanne Valléres kanadai pszichológusnő érdekes, útmutatást nyújtó könyveket ír a szülők számára. A pszichotrükkök 3-6 éves korig című munkájában számos hasznos tanáccsal találkozhatunk. Sok egyéb téma mellett érinti a büntetés kérdését is. Bizony, eljön az az időszak, amikor a gyermekek sokszor nem követik a szülői utasításokat, hanem a saját akaratukat próbálják érvnyesítni. A pszichológusnő szerint ilyenkor fontos meglelni az arany középutat. A túlságosan merev és szigorú szabályok sem vezetnek eredményre, de a túlzott engedékenység sem célravezető. Nekünk, szülőknek kell megtalálnunk az egyensúlyt, és megismertetni a gyermekekkel a viselkedési szabályokat. Vannak olyan helyzetek, amikor nem elég kérni, magyarázni, hanem hasznosabb, ha figyelmeztetésben, rosszabb esetben büntetésben részesül a gyermek. A gyerek természetesen próbálja majd feszegetni és tágítani a határokat, de ezt nem szabad hagyni. Finomabb fegyelmezési módszer lehet, ha:

-Számolás: Szabjunk rövid határidőt annak, hogy a gyermek teljesítse a kérésünket. A rövid határidők érthetők a gyerekek számára. Pl.”Emma, azt kérem, hogy szedd össze a játékaidat, különben nem nézhetsz ma mesét!1-2-3!

-Játék, humor: nagy segítségünkre lehet, hiszen egy kis humor vagy csiklandozás, esetleg egy sokatmondó kacsintás feloldhatja a helyzet feszültségét, a gyerekek könnyebben elfogadják a korlátokat, hamarabb megteszik, amit kérünk tőlük.

-Suttogás: ha a gyermek feszült vagy dühöng, legjobb lehet a suttogás módszeréhez folyamodnunk. A suttogás megnyugtatja, kellemes emlékeket ébreszt benne. Így valószínű abbahagyja a sírást vagy hisztit, és figyelni kezd ránk. Például ha Rozi dühöng, mert vacsora előtt kekszet akar enni, belesúghatjuk a fülébe, hogy mi lesz a vacsora, és segíthet a terítésben. Míg a suttogás megnyugtatja, addig az ötletünk elfelejtetheti vele, hogy kekszet akart, és valószínűleg szívesen jön teríteni.

-Pozitív megerősítés: ha észrevesszük, ami jó, és megerősítjük gyermekünket a pozitív tulajdonságaiban, igyekszünk megdicsérni, motiválhatjuk a szabályok betartására. Pl.: „Misi, nagyon örülök, hogy elraktad a játékaidat!”Így érzi, hogy nem csak akkor figyeljük a tetteit, ha rosszat csinál, hanem akkor is, ha jót. Ezáltal nagyobb kedve lesz jól viselkedni.

Feltétlenül kerülendő viszont, hogy fegyelmezés gyanánt megszégyenítsük a gyermeket. Továbbá ne szajkózzuk folyamatosan az elvárásainkat, ne fenyegetőzzünk, ne verjünk a fenekére, ne kezdjünk számára érthetetlen hosszúságú magyarázkodásokba, és ne csináljunk úgy, mint aki közönnyel van a tettei iránt. Ezekkel nem érünk el eredményt, sőt, csak rosszabbítunk a helyzeten. A fegyelmezés következő lépéseként jön a büntetés. De nem mindegy, hogy büntetünk! A pszichológusnő büntetéssel kapcsolatos tanácsait követező cikkünkben osztjuk meg veletek!

Addig is sok sikert kívánunk nektek a fegyelmezés ideális útján :)!