Gondok az óvodában 1.

Gondok az óvodában 1.

Rossz nap az óvodában

Mivel úgy láttuk, hogy szeretitek a Pszichotrükkök című könyv 1-1 fejezetét összefoglaló cikkeinket, ma újra 1 ilyennel lepünk meg Titeket. Suzanne Valliéres pszichológusnő írásának egy szegmense az z óvodai problémákról szól.
Bizonyára minden óvodás gyermeket nevelő szülő találkozott már óvodai problémákkal. Ilyenkor felmerül a kérdés, miszerint a többi gyereknek is vannak-e rosszabb napjai az oviban; mit tegyünk, ha rosszul viselkedik gyermekünk az óvodában; mi lehet a problémák oka, és így tovább…

Bizony, minden gyereknek vannak rossz napjai az óvodában. A legtöbben szeretnek oda járni, hiszen egy gyerekekkel teli közösség tagjai lehetnek, ahol ráadásul sok érdekes dolog történik velük. Néhányan azonban nehezebben alkalmazkodnak a változáshoz, a sok emberhez, a nagyobb zajokhoz, a több szabályhoz, a több korláthoz. Vannak, akik hosszúnak tartják azt a napi akár 8-9 órát, amit az óvodában kell tölteniük. A kisgyerekek ekkor tanulnak meg másokhoz alkalmazkodni, megtanulják, hogy kell közösségben viselkedni, és ez is nagy feladat. Természetes, hogy ezt a sok ingert nem fogadják mindig jól a gyermekek. Vannak jó napok, és vannak rossz napok. Ne essünk kétségbe tehát, ha néha panaszt hallunk a gyermekünkre.
Mit tegyünk? Ha megismerjük a problémát, pl. hogy a gyerekünk veszekszik, akkor legalább tudjuk, melyik területen kell javítani. A probléma megoldásán jó, ha a szülők és az óvónők együtt munkálkodnak. Ha pozitívan állunk a kérdéshez, és nem egy problémahalmazt, hanem csupán egy megoldandó kérdést látunk magunk előtt, akkor hamarabb születik megoldás, és nem nyomaszt senkit túlságosan az adott helyzet. Figyeljünk arra, hogy a gyerekünkkel kapcsolatos problémákat ne az ő füle hallatára beszéljük meg az óvónővel, párunkkal, hiszen az önbizalmát sértenénk meg vele. Ha mindig rosszat hall magáról, a gyermek azzal azonosul egy idő után, nem a jóval. Ha rosszalkodott az oviban, és ott már megbüntették ezért, akkor otthon ne büntessük újra. Nem értené a szituációt, és többet ártanánk vele, mint amennyit használnánk. Inkább említsük meg neki, hogy tudunk a tettéről, (látja, hogy nem vagyunk érdektelenek), és magyarázzuk el neki, mit kellene ahhoz tenni, hogy ezek a dolgok ne ismétlődhessenek meg. Következő lépésként mindenképp próbáljunk meg rájönni, hogy mi állhat a viselkedése hátterében. Lehet, hogy a gyermek beilleszkedési nehézséggel küzd, hirtelen változás történt az életében, lehet, hogy nehezére esik követni a szabályokat. De mára ennyi információ elég is. Ahhoz, hogy az óvodai problémák hátterét felmérhessétek, következő cikkünkben nyújtunk segítséget Számotokra! Ha érint, vagy csupán csak érdekel ez a téma, tarts velünk legközelebb is!