Hogyan alakítsuk ki a lefekvés, az altatás szertartását gyermekünknél?

Hosszú kihagyás után újra elővettük Suzanne Valliéres Pszichotrükkök című könyvét, melyet a pszichológusnő 3-6 éves gyermekek szülei számára írt. Jelen cikkünkben a „Nem vagyok álmos! Nem akarok aludni” című fejezetet dolgozzuk fel számotokra.
Hiszen a lefektetés, az altatás sok szülő számára okoz problémát. A gyerkőcök legtöbbje nem fekszik le szívesen, nem akarja félbehagyni a játékot, nem akar elszakadni a szüleitől, nem akar egyedül maradni egy majdnem sötét szobában.
A pszichológusnő szerint a „lefekvés szertartása” sokat könnyíthet ezen a helyzeten. Amennyiben a szülő és gyermeke kialakít egy megfelelő szertartást, mely meghitt pillanatokat jelent a nappal és az éjszaka válaszvonalán, a lefekvés nem jelent többé harcot.
Fontos, hogy a gyermeknek megszokott esti menetrendje legyen. Ennek lépései közé tartozhat a fürdés, fogmosás, vécé, esti puszik és dédelgetés, esti mese, egy kis egymás mellé fekvés beszélgetéssel, és az elköszönés, miután a gyermek a kedvenc játékával kettesben marad az ágyában.
Jó, ha ezt a menetrendet minél előbb kialakítjuk. A lefekvés szertartása mindig a gyermek szobájában érjen véget. Mindehhez természetes, nyugodt körülményeket kell biztosítanunk. Ne érezze azt a gyermek, hogy kapkodunk, hogy minél előbb meg akarunk tőle szabadulni! A lefekvés ne nyúljon el addig, amíg a gyermek szeretné, mi irányítsunk! Legyen eleje és vége, ne tartson tovább félóránál. Nem az a fő cél, hogy elaludjon a gyermek a „szertartás” végére, inkább az, hogy elcsendesedjen, megnyugodjon, és akár egyedül békésen elaludjon a lefektetés szertartása után. Kerüljük az esti tévénézést, zajos tevékenységeket, hangolódjunk rá már a fürdetéssel az esti nyugalomra. Az esti együttlét, a lefektetés során a legfontosabb a meseolvasás eleme. Hiszen a mese biztonságot ad, megnyugtat, erősíti a szülő- gyermek köteléket, és egy varázslatos világot tár fel a gyermekben, amely által jól végződik a napja.
Természetesen a gyermekek szeretnék az esti szertartást minél hosszabbra nyújtani. Ugye ismerős Önöknek is, hogy még egy mesét kérnek, szeretnék, ha maradnánk még pár percet, szeretnének még egyszer inni, vécére menni, stb. De ha engedünk nekik, akkor a lefekvés egy végeláthatatlan folyamattá válik, melynek mindig feszültség a vége. Ilyenkor a szülő tehetetlennek érzi magát. ne menjünk bele ezekbe a játszmákba, szabjunk határokat! Ha eljövetelünk után hisztizik, ne menjünk be, de szóljunk be a szobájába, nyugtassuk meg, hogy itt vagyunk, de most már aludjon.
Ha kitartóak vagyunk, akkor a munkánk meghozza gyümölcsét, és az esték harcokból szép szertartásokká alakulnak át.
Következő cikkünkben folytatjuk az altatás témáját, a pszichológusnő könyvének segítségével tippeket adunk arra, hogy űzhetjük el a gyermek félelmeit, mit tehetünk, ha éjszakánként megébred a gyermek, mit tehetünk, ha rémálmai vannak, ha megijed éjszaka, és az együtt alvás sokat emlegetett kérdésére is választ kapunk.

Addig is szép estéket kívánunk!