Hurrá, babát várok! De mégis, mi vár ránk?

Izgatottan várod a terhességi gyorsteszt eredményét, hogy rohanhass a párodhoz és megoszthasd vele a jó hírt, hogy kisbabátok születik? Igen, általában így kezdődik, de hogyan tovább? Milyen vizsgálatok következnek, ha kiderül, hogy valóban úton van a jövevény?
Azon kismamák érdekében – akik lehetőségeikből adódóan nem tudnak részt venni a nemrég indult baba-mama tanfolyamon – elhatároztam, hogy hétről hétre megosztom velük az elhangzott információkat és „okosságokat”. Ez természetesen nem pótolja a személyes részvétel varázsát, de sokban segíthet a kismamáknak a terhességre való felkészülésre. A foglalkozásokon állandó jelleggel – a terveknek megfelelően – több védőnő is részt vesz és válaszol a felmerülő kérdésekre. Az első alkalommal a várandóság ideje alatt szükséges vizsgálatok menetéről és fontosságáról beszélt a jobbára első gyermekes, még tapasztalatlanabb anyukáknak.

Igaz, a várandóság nem betegség, mégis az egyik legnagyobb odafigyelést igénylő állapot, hisz két ember életéről van szó. A következőkben szeretném bemutatni nektek a fontosabb ellenőrzéseket és vizsgálatokat, hogy nemcsak testiekben, hanem lelkiekben is fel tudjatok készülni a következő időszakra. A Magyarországon magas színvonalú terhes gondozás célja a terhesség és a szülés szövődményeinek megelőzése, illetve azok korai felismerése esetén súlyosbodásuk csökkentése. A leendő gyermek várhatóan akkor lesz egészséges, ha az anya már a várandósság előtt maga is az. A terhesgondozás két részből áll: egyrészt a védőnők által végzett környezettanulmányból, a folyamatos ellátásból, másrészt a szülész-nőgyógyászok által végzett orvosi vizsgálatokból.

A menzesz kimaradása után legalább két héttel „illik” meglátogatni a szakorvost, aki kötelező nőgyógyászati vizsgálatokat – citológiai (rák) szűrést és hüvelyvizsgálatot végez -, majd tapintással és – amennyiben szükséges – ultrahangvizsgálattal megállapítja a terhességet és annak korát. Ezt követően – a kismama lakhelyének megfelelően – a védőnőhöz küld mindenkit, akik aztán terhes gondozásba veszik az anyukát és átadják nekik a következő 9 hónap legfontosabb dokumentumát. A védőnő aztán vérkép-, vércsoportvizsgálatra – amelyek mindhárom trimeszterben szükségesek -, valamint vérbaj és fertőző májgyulladás szűrésre küldi a kismamát, aki aztán a leletek birtokában gondozó orvosához irányítja, hogy ellenőrizhessék belgyógyászati állapotát, vérnyomását, pulzusát, EGK-ját. Minden esetben ajánlottak egyéb szakvizsgálatok, mint a fogászat és a szemészet, hiszen a terhesség alatt a fogak állapota fokozottan romolhat, a nagyobb súlyú szemproblémák pedig befolyásolhatják a szülés folyamatát.

Az alábbiakban trimeszterekre lebontva olvashatjátok a kötelező jellegű vizsgálatokat:

1. trimeszter (0-13. hét)
A 12. terhességi héten hüvelyi szűrő ultrahangvizsgálat következik. Ilyenkor ellenőrzik a terhesség pontos nagyságát, a gerinc állapotát, a magzati nyaki redő vastagságát, a végtagbimbók meglétét. Sor kerül az úgynevezett kombinált tesztekre, amelyek segítségével különböző rendellenességeket tudnak kiszűrni, mint például a Down-kór. Azt azonban mindenképpen fontos tudni, hogy az ultrahang nem olyan vizsgálat, amivel minden „szabálytalanság” észrevehető. Sokszor a legjobb gépekkel, a leggyakorlottabb szakemberek sem tudnak mindent kiszűrni, csak a durvább elváltozásokat.
Nemcsak az első trimeszterben, hanem a várandóság alatt is több alkalommal küldik el az anyukát vérvételre, melynek elsődleges célja az esetleges vérszegénység megállapítása, valamint a szülők RH összeférhetetlenségének kiszűrése. Abban az esetben, ha ez utóbbi bebizonyosodik, sem kell elkeseredni, hisz a születéskor történő megfelelő ellenanyag beadása megóvja az újszülöttet a későbbi problémáktól.

2. trimeszter (14-28. hét)
Amennyiben a fent említett vizsgálatok mindegyike lezajlott és nem mutatott semmiféle rendellenességet a 16. héten is el kell menni a terhesgondozóba a várandósság ideje alatti történő egyik legfontosabb vizsgálatra. Ez az úgynevezett AFP, velőcsont záródási rendellenesség kiszűrésének a vizsgálata. Ez tulajdonképpen egy vérvétel, mely a magzat által termelt alfafötoprotein mennyiséget szűri. Ennek normál értéke meghatározott, az átlagtól való eltérés viszont kóros elváltozásokra utalhat. Amennyiben az AFP értéke magasabb a megengedettnél, akkor gondolni kell velőcső-záródási rendellenességekre, vagy esetleg addig fel nem fedezett ikerterhességekre. Ha az érték alacsonyabb, mint az átlag, akkor a Down-szindróma gyanúja merül fel. A megbizonyosodás érdekében mindkét esetben javasolt genetikai vizsgálat elvégzése. A genetikai vizsgálat – általában a 35 évnél idősebb kismamák esetén ajánlott, mivel esetükben magasabb a rizikófaktor – ultrahang-, és magzatvízvizsgálatból áll.
A következő – szintén nagyon fontos – vizsgálat a 18. héten vár a kismamákra. Ilyenkor a hasi UH (ultrahang)-szűrés eredményét összevetik az AFP eredményével. Ha itt minden rendben van, a terhesség 19-20. hetétől havonta egyszer nőgyógyászati szűrővizsgálatra és terhes szaktanácsadásra kell menni – még panaszmentes esetben is.
A 27. terhességi héten kerül sor az úgynevezett gestatios diabetest, azaz a terhesség kiváltotta cukorbetegség szűrésére. Ez három vérvételt jelent: először éhgyomorra, aztán 75 gramm szénhidrát elfogyasztása után – ami általában szőlőcukros víz formájában kerül bevitelre – egy órával megmérik a vércukorértéket. Majd végül, két óra elteltével megvizsgálják visszaállt-e a normális értékre.
A panaszmentes állapotos kismamák következő vizsgálata – természetesen a nőgyógyászati vizsgálat mellett – a 28. terhességi héten ismét egy ultrahangvizsgálat. A magzatok a 28. hétig általában egyformán fejlődnek, ilyenkor átlagosan 1 kg súlyúak. Amennyiben ennél az ultrahangvizsgálatnál „megfelelő szögben” fekszik a magzat, már biztonsággal meg lehet mondani a baba nemét.

3. trimeszter (29-40. hét)
A harmadik trimeszter első vizsgálatára a 32. héten kerül sor. Ez azért lényeges, mert ha a magzat a terhességi korának megfelelő fejlődésétől elmarad, akkor az elkövetkező időszakban fokozottabban kell figyelni. A 36. héttől hetente szükséges az úgynevezett CTG (cardiothokografia) vizsgálat, mely a magzat szívműködését és a méh összehúzódásait regisztrálja. Ez a vizsgálat figyelmeztet a méhlepény esetleges elváltozásaira, a magzat állapota jól követhető vele. A CTG esetlegesen figyelmeztethet a különböző terhességi veszélyekre.
A 36. héttől már érett terhességről beszélünk, ami annyit jelent, hogy az újszülött már érett. Az utolsó ultrahangvizsgálat a 38. terhességi héten történik, itt a magzat nagyságát, fekvését, a placenta állapotát, a magzatvíz mennyiségét vizsgálják.
Az érett szülés a 40. terhességi héten – plusz-mínusz 2 héten belül- megtörténik. Azonban ha a várandós anyuka túl van a 40. terhességi héten, túlhordásról beszélünk, és mivel ezt veszélyeztetettségi tényezőnek tekintjük, fokozottabb figyelemre van szükség. Ilyenkor kétnaponta történik CTG-vizsgálat. Amennyiben a méhszáj már nyitott és a CTG-n eltérés észlelhető, magzatvízvizsgálat is végezhető. Ekkor a magzat állapotára utaló magzatvíz színét figyelik. Szülésindítás átlagosan 10 nappal a kiírt terminus után történik.

A rengeteg vizsgálat és a fent leírt rizikótényezők sok esetben megijesztik a kismamákat, de az időben felismert rendellenességek sokkal hatékonyabban kezelhetők, mint a későn észleletek. Minden kismama saját és születendő gyermeke érdekében tekintsen ezekre a vizsgálatokra úgy, mint a biztonságos és boldog jövő zálogára.
Cikkemben én egy általános sémát, egy vázat szerettem volna felállítani a kismamáknak, hogy mégis tudják, mi vár rájuk. Természetesen egyik terhesség sem egyforma, az egyedi eseteknek és az esetleges problémáknak megfelelően alakulnak a vizsgálatok és telik el az a bizonyos 40 hét.