Húsvét
A húsvét elmaradhatatlan szimbolikus finomságai: húsvéti tojás, húsvéti sonka
A keresztény vallás a másik legnagyobb ünnepe a karácsony mellett a húsvét, melynek időpontjáról a nicei zsinaton (325.) döntöttek: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első teliholdas éjszaka utáni legelső vasárnapra esik a húsvét ünnepe, évről évre. Az ünnep elnevezése a nagyböjti időszak végét jelenti, hiszen húsvétkor vehetünk magunkhoz a nagyböjt befejeztével először húst. A vallási eredetét figyelmen kívül hagyva pedig mindenki a tavasz elérkezését, a természet újjászületését ünnepli a húsvét elérkezésekor. Ez az ünnep nagy gasztronómiai hagyományt visel, minden család asztalára hasonló húsvéti finomságok kerülnek, melyek közül elmaradhatatlan a húsvéti festett piros tojás, a húsvéti sonka újhagymával, tormával és retekkel.
A húsvét egyik legfontosabb jelképe a húsvéti hímes tojás. Már a magyar őseink sírjában is találtak festett tojásokat a kutatók, valamint számos írásos emlék is alátámasztja a tojásfestés hagyományát. Az ünnep többek között a termékenységet is elhozza magával, a tojás ezáltal az új élet reményét ígéri. A hagyományok szerint az előzőleg keményre főzött tojást leginkább pirosra (Jézus vérét szimbolizálhatja és mágikus erőt jelent), vagy színesre festjük (tojásfestésen kívül a tojást szokás cirádás magyar motívumokkal is díszíteni viasz segítségével) és így fogyasszuk.
A tojásokat felmenőink nem tudták mesterséges színezékkel befesteni, csupán természetessel, mint például a vöröshagyma héjával, az éretlen dió felfőzött levével, ecetes cékla levével, petrezselyem felfőzött levével, pirospaprika fűszer vízzel összekevert keverékével, kurkuma fűszer ugyancsak vízzel összedolgozott keverékével. Ezeket a tojásfestő módokat az egészségtudatosak ma is alkalmazzák, ügyelve arra, hogy ne mesterséges színezék kerüljön szervezetünkbe. Húsvét hétfő reggelén pedig a kész hímes tojásokat a locsoló fiúknak ajándékozzuk a locsolásért cserébe. A locsolkodás, a víz megújító erejét és megtisztító hatását jelent húsvét ünnepén.
A nagyböjti időszak azt jelentette régen, hogy 40 napon keresztül nem szabadott húst, illetve zsíros ételeket enni, ehelyett zöldségeket és gyümölcsöket nyersen, illetve azokból készített ételeket lehetett fogyasztani. Nem szabadott az élvezetek halmozásával foglalkozni, tiltott volt a mulatság, a bál. A böjt a ruházaton is megmutatkozott, hiszen egyszerű ruhákat kellett viselni ekkor, kerülve a díszes, csicsás darabokat. E hagyományt a mélyen hívők ma is megtartják.
A húsvéti sonka azt szimbolizálja, hogy a 40 napos nagyböjti időszakot követően már szabad húst enni (leghamarabb húsvét vasárnap reggelén), és ekkor szeghetjük meg először, húsvét vasárnapján a húsvéti főtt és füstölt sonkát. A sonka konkrét szimbólumának az oka az, hogy a tradicionális falusi életben leginkább télen malacvágás zajlott, ekkor a sonka a sózóba és a füstölőbe került. A böjti időszaknak eleget téve a füstölt sonka nem kerülhetett az asztalra, hiába volt már eleget a füstölőben. Az ünnepi asztalra azok az ételek kerültek, melyet előzőleg a templomban a szentmisén megszenteltek, ezek között szerepelt a húsvéti sonka is, valamint a kalács, torma is. A magyarországi hagyományok szerint kenyér helyett kaláccsal illik a húsvéti sonkát és a festett tojást fogyasztani, illetve manapság már a torma, újhagyma és retek is hozzátársul a húsvéti lakomához.
Minden kedves olvasónknak kellemes húsvétot kívánunk!
