Költészet kicsiknek és nagyoknak

Minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. Azt gondolhatnánk, hogy ez csak az iskolások életében fontos. De ha meggondoljuk, a legtöbb gyermek életében már csecsemőkortól jelen van a költészet. Nem a szó fennkölt értelmében ugyan, de apró versecskék, mondókák, altatók formájában átszövi az estéket, a mindennapokat. A kicsik imádják a rímeket, hiszen sok esetben nem is a szöveg, hanem a hangsúlyok, a rímek teszik számukra érdekessé a versecskéket. Melyikünk ne emlékezne gyermekkorából József Attila Altatójára, vagy Weöres Sándor Bóbitájára? Melyikünk ne gondolna nosztalgiával a téli estéken a meleg paplan alatt végighallgatott versekre, vagy épp a nyári esték tücsökciripelése mellett hallott rímekre?

Ezek olyan értékek, olyan emlékek, amik nagy befolyással bírhatnak az életünkre és arra, hogy mi szülőként belevisszük-e ezt a csodát a gyermekeink mindennapjaiba.

Köszönet érte a nagy magyar költőknek az általuk megírt, generációkon átívelő költeményekért, melyek reményeink szerint minden magyar gyermek életében felbukkannak, és kinek kisebb, kinek nagyobb jelentőséggel végigkísérik az útját.

Vajon mikor olvastátok el utoljára Weöres Sándor A tündér című versét? Most itt az alkalom, hogy magatokba szívjátok, és az esti altatásnál felolvassátok csemetéteknek:

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen õszi levélen,
két csiga õrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.