Megérik, mint gyümölcs a fán.

Megérik, mint gyümölcs a fán.

Minden kezdő szülő már a kisgyermek születése előtt elgondolkodik azon, hogy vajon hol és mikor kezdődik a nevelés? Kevés tudományos írásban olvashatunk arról, hogy hogyan nevelhetjük pici babánkat, aki éppen próbál beilleszkedni a kinti világba. Az első és legfontosabb, amit meg kell tanítanunk kicsinyünknek, hogy ránk mindig számíthat. “Ha az anya gondoskodó, ősbizalom alakul ki. Ha viszont nem elégíti ki a baba szükségleteit, ősbizalmatlanság jön létre. A csecsemőben a mellőzöttség, az elhagyatottság kontrasztjaként fokozatosan kialakul az a tudás, hogy létezik valami, valaki rajta kívül is, aki gondozza, vigyáz rá, eteti.” Tehát, ha a babánk sírással kommunikál, valamit közölni szeretne, reagáljunk rá, hisz azt szeretnénk vele megtanítani, hogy ránk bármikor számíthat és nem azt, hogy oldja meg egyedül, ha tudja. Megmutatjuk a babának, hogy nálunk egyfajta érzelmi biztonságban van, mi mindig szeretni fogjuk, hozzánk bármikor odajöhet, átöleljük, szeretjük őt.Amikor a baba elkezd kúszni, mászni, felfedezni a világot úgy távolodik el fokozatosan az anyjától, természetesen azzal a tudattal, hogy anyja ott van mellette biztonságként, érzelmi töltésként mindig vissza lehet térni hozzá.

Megérik, mint gyümölcs a fán.A piciket hagyni kell ismerkedni a világgal, engedni kell, hogy a gyermek kipróbálja önmagát. Ehhez a szülőtől minél több dicséret, biztatás szükséges. A hónapok múlásával a kisgyermek egyre önállóbbá válik, egyre biztosabban gyakorolja és egyre fontosabb számára, hogy minél többször megélhesse, neki van igaza, ezzel bizonyítva, hogy saját akarattal rendelkező önálló személyiség. Ez a korszak a maga gyönyörűségével telis tele van nehéz pillanatokkal szülő és gyermek számára egyaránt. Épp ezért fontos, hogy jól érthető, világos, következetes határokat jelöljünk ki. Természetesen így is lesznek olyan pillanatok, melyeket mindkét fél nehezen tud megélni, de a gyermek szükségleteinek kielégítésén túl ezekben a helyzetekben a szeretet és a türelem még fontosabb. A gyermeket dicsérjük, támogassuk, és ha szüksége van ránk, mindig legyünk mellette, hiszen a szülő visszajelzéseire, támogató jelenlétére, bíztató szavaira még hosszú évekig szüksége lesz. A kisgyerek alaphangulata– ha testileg és lelkileg rendben van – derűs. Az érzelmi intelligencia kibontakoztatása az érzelmi biztonság megadásával kezdődik, majd folytatódik a szabad játékban, a mesehallgatásban. A szabadon játszó gyermek fejlődése töretlen. A kisgyermekkel életkorának megfelelően bánjunk, hogy jól érezze magát. Ahogy a kisgyermek magától áll fel és indul el, ahogy magától tanul meg beszélni, úgy egész fejlődése, érlelődése spontán és szabad folyamatokhoz kötött – melyekben a legfejlesztőbb tevékenység a szabad játék. A kisgyermeknek jó, megfelelő testi és lelki biztonságot adó, inger dús környezetre van szüksége ahhoz, hogy kedvezően fejlődjön. Inger dús környezetben intenzív személyes kapcsolatban a szabad játék lehetőségeit teremtsük meg gyermekünk számára. Mindennap olvassunk mesét, énekeljünk, dúdoljunk sokat és kínáljunk a kisgyermek számára minél több utánozni való cselekvést (főzés, takarítás, szerelés, kerti munka stb.)

Minden nap rá kell hangolódnunk gyermekünkre, meg kell figyelnünk az igényeit, hogyan jó neki, és különböző életszakaszaiban meg kell adnunk neki azt, amire éppen akkor szüksége van.

Forrás:

Balogh Éva: Fejlődéslélektan

Mérei Ferenc-V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan (Bp, Medicina, 1998)

Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák (Saxum, 2001)

Fálmon Erika

szociálpedagógus