Megtanulhatunk okosan szeretni, következetesen nevelni

Miért nem fogad szót a gyermekünk? Hogyan nevelhetünk következetesen?

A helyi Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa, Mittli Éva előadásának részesei lehetettünk tegnap az KMKK mozi termében. A fiatal pszichológusnő visszafogott stílusban, mégis határozottan tárta elénk egy minden szülőt érintő probléma okait és megoldási lehetőségeit. Miért nem fogad szót a gyermekünk? Mit tegyünk, hogy ez a helyzet megváltozzon? –Kérdezzük olykor magunktól, párunktól, a nagyszülőktől, szakemberektől. Éva előadását hallgatva választ kaptunk a „miértre” és a „mikéntre” is. Ezeket az ismereteket igyekszem megosztani most Veletek:

Éva elmondása szerint minden rosszalkodás mögött a gyermek figyelemre való vágya áll. A legtöbb esetben a gyerekeket jó szándék vezérli, ezért a szülőknek türelemre kell törekedniük minden helyzetben. A szülők az egyetlen biztos pontot jelentik a gyermekek életében, csak rájuk számíthatnak a bajban, ezért a gyermekeknek tudniuk kell, hogy szüleik feltétel nélkül szeretik őket! A szeretet biztonságérzetet nyújt a gyermekek számára. A lelki szükségleteik mellett mi, szülők biztosítjuk gyermekeink fizikai szükségleteit is (pl. táplálék, otthon, stb.). Mindkét okból nélkülözhetetlenek vagyunk számukra. Ne feledjük, lelkileg ugyanúgy, mint a fizikai szükségleteik terén! Hiszen ezeknek az apró embereknek a fő vágya, hogy szeressük, megértsük őket, érezzék, hogy számíthatnak ránk. Feltétel nélkül, mégis okosan és következetesen szeressük a gyermekünket! – tette hozzá Éva. Ha az imént említett feltételek teljesülnek, akkor sikerült biztonságos, kiszámítható közeget nyújtanunk a gyermekünk számára. Ez az első lépés.

Ha az alapokat felépítettük, jöhetnek a falak. A falak, amelyek keretet adnak, határokat szabnak. Hiszen az „okosan szeretni” kifejezés fontos részét képezik a szabályok. Éva felhívta figyelmünket a fegyelmezés és a nevelés különbségére. Nekünk, szülőknek kell példával járnunk a gyermekünk előtt, hiszen ők tőlünk veszik azt a viselkedésbeli eszköztárat, ami nagyjából végig kíséri az életüket. Ha gyermek azt látja, hogy a szülők veszekednek, nem érti majd, hogy neki miért nem szabad. Ha azt tapasztalja, hogy a szülei gyakran rásóznak, akkor felnőttként ő is könnyebben hajlik majd arra, hogy megüsse gyermekét. Kiskorukban a szülőt utánozzák, felnőttként pedig a gyermekkori tapasztalataik is ott lesznek a viselkedésbeli szokásaik közt. Ezért a szülőkön nagy a felelősség! A fent említett keretek és szabályok fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy betartandó szabályok mindenhol vannak és lesznek. Gondoljunk csak az iskolára, egy munkahelyre, vagy szinte az élet bármely területére. Ha szeretnénk, hogy gyermekünk szót fogadjon a közeljövőben, és rendes felnőtt váljon belőle a távolabbi jövőben, akkor hasznos minél előbb meghúzni a határokat, és helyes magatartásra ösztönözni őket! Mindennek eléréséhez a következetesség kulcsszót kell tudatosítani magunkban.

A fiatal pszichológusnő nem hagyott magunkra minket akkor sem, amikor a résztvevők többségében valószínűleg a „miként?” kérdés fogalmazódott meg. Hiszen előadásának következő szakaszában tippekkel, tanácsokkal látott el bennünket a téren, hogy miként lehetünk következetes szülők, miként nevelhetjük és taníthatjuk okosan gyermekünket. Íme néhány példa:

Nem szabad sokat parancsolgatni, mindenre nemet mondani, mert a gyermek megunja, és nem figyel rá egy idő után.
Ne szabjunk ki hosszú büntetéseket a rosszalkodásaiért, hiszen egy idő után nem emlékszik, miért kapta a büntetést, így annak nevelési célja értékét veszti. A büntetés mértéke legyen párhuzamban az elkövetett rosszasággal! (ezt ők is jogosnak érzik majd…)
Ha történik valami, előbb gondolkozzunk, utána cselekedjünk! (Persze ha az autó elől kell visszarántani a gyermekünket, akkor ne használjuk ezt a megoldást, de ha nincs életveszély, akkor érdemes 1 percre elgondolkoznunk, mielőtt reagálunk a rossz cselekedetére! )
Állítsunk fel szabályokat! (Pl. „Minden nap addig játszhattok, amíg a Híradó véget nem ér!”)
A szabályok legyenek összhangban a felnőttek, azaz az anya- apa- nagyszülők- közeli rokonok közt! Fontos, hogy amit az anya nem enged meg, azt az apa se engedje, hiszen azzal megzavarjuk a gyermeket, és érvényét veszti a következetes nevelés is!
Rakhatunk ki játékos, színes „szabály-emlékeztetőket” is a lakásban!
Szemtől-szemben beszéljük át gyermekünkkel a dolgokat! Meg fogja érteni, hogy a korlátozás az ő érdekében van. Ha elmagyarázzuk, hogy miért volt rossz a tette, mit éreztem én szülőként ebben a szituációban, és legközelebb milyen következményekkel (büntetéssel jár), ha ugyanígy cselekszik, akkor érteni fogja, hogy óvni akarjuk. (Éva példájával élve, ha a gyermekünk megkaparint egy kést, el kell magyaráznunk neki, hogy a kés éles és veszélyes, nagyon megijedtem, mikor megláttam a kezében. És mivel féltem őt, szeretném megóvni a veszélyektől, ezért ha még egyszer hozzányúl a késhez, ráütök a kezére.)
Adjunk apró feladatokat a gyermekünknek! (Ha például megkérjük, hogy terítse meg az asztalt, nagy kárt nem okozhat, de fontosnak érzi magát és nő a felelősségtudata is.)
Bizonyos kor után bizonyos helyzetekben adjunk nekik lehetőséget az önállóságra, tartsunk egy kis távolságot tőlük! (Pl. a játszótéren egy négyéves gyermeknek elég, ha tudja, hogy az anyukája a közelben van és figyel rá, így nélküle is jól elboldogul a homokozóban még akkor is, ha például egy kislapáton kisebb konfliktusba keveredik a társaival. Ha a gyermek érzi, hogy a szülő ott van a közelben és bármikor számíthat rá, az elég neki. )
„Akkor szeresd legjobban a gyermekedet, amikor a legnehezebb!” – idézte Éva. Szakemberként tisztában van vele, hogy szülőnek lenni nagy feladat és nagy munka is egyben. Így természetes, ha néha elszakad a cérna. Amit Éva fontosnak tart, hogy ezeket a helyzeteket tanuljuk meg kezelni! Ha úgy érezzük, elegünk van, vegyünk egy forró fürdőt, lehetőség szerint kapcsoljunk ki egy kis időre, így újult erővel és türelemmel térhetünk vissza szülői szerepünkbe.

Ha mindezt beépítjük a mindennapokba, nagyon, mégis következetesen szerethetjük a gyermekünket! Biztosíthatjuk számára, hogy adott kereteken belül biztonságosan mozoghasson. Az elvárásainknak megfelelően cselekszik majd. Az a szülő tudja hatékonyan nevelni a gyermekét, aki tudja a céljait, értékrendeket állít fel, és tudja, milyen felnőttet szeretne nevelni kisgyermekéből. Ha olykor akár ő, akár mi hibát követünk el, az természetes. Hiszen emberek vagyunk, és a hibáinkból tanulunk. Ettől se rettenjünk meg! De az alapokat, az értékrendet, a később használatos eszköztárat mi szolgáltatjuk számukra! Ezt fontos észben tartanunk!

Az előadás utolsó szakaszában lehetőség nyílt kérdésekkel fordulni a pszichológusnőhöz. Ennek kapcsán a helyi szakembereket (óvónőket) és az édesanyákat egyaránt foglalkoztató téma, az étkezés került terítékre. Éva ebben a kérdésben is hasznos tanácsokkal szolgált. Az evés alapjában véve örömforrásként (is) funkcionál az emberek életében. Ha egy rossz evő gyermek esetében túl nagy feneket kerítünk a problémának, és előre félünk/félelemben tartjuk gyermekünket az étkezésekkel kapcsolatban, akkor öröm helyett rossz élményeket élünk át az asztalnál. Az alábbiakban szerepeljen néhány tipp, hogy ez ne következzen be:

Az evés helye legyen az asztal! Üljünk le, teremtsünk nyugodt körülményeket. (Közben ne szóljon a tévé, ne futkozzunk az étellel a gyermek után! )
Az evés kérdése ne váljon harccá, hiszen azzal nem segítjük elő a probléma megoldását!
Ha 20 percen keresztül hiába próbálkozunk gyermekünk megetetésével, hagyjunk fel a törekvéssel, hiszen nem fog éhen halni, ha kimarad egy étkezés
Normál kereteken belül hagyjunk választási lehetőséget a gyermek számára. (Pl. vajas kenyeret kér sajttal, vagy vajas kenyeret kér paradicsommal. )
Ha egy étkezés során keveset eszik a gyermek, ne essünk kétségbe, mindenki egyen annyit, amennyi jól esik neki. Ha többször eszünk keveset, az egyáltalán nem baj!
Az étkezéseknek legyen meghatározott ideje!
Együnk együtt! Motiváló lehet a gyermek számára az is, ha vendégsége hívjuk a barátait, és közösen ehetnek. (Egy kis egészséges verseny is kialakulhat köztük, valamint átvehetik a jó evő gyermek példáját.)
Legyünk következetesek az evés terén is! Például az édesség soha ne előzze meg a főtt ételt! (Ennek okait szépen elmagyarázhatjuk a gyermeknek.) Vagy ha gyermekünk délben nem volt hajlandó ebédelni, de délután kettőkor enni kér, akkor természetesen etessük meg, de ne kínáljunk neki „terülj-terülj asztalkámat”.
Mutassunk példát a gyermeknek! Alapvetően a sós és az édes ízekre adaptált az emberi szervezet. Így előfordulhat, hogy lurkónk nem akar zöldséget és egyéb egészséges ételeket enni. Sokszor ötször-tízszer is látnia kell, hogy mi felnőttek zöldséget eszünk, mire megkóstolja. Ez természetes. De jó példamutatással kiváló eredményeket érhetünk el!

Igaz, hogy Éva elsősorban az óvodás korosztályra nézve készítette el előadását, de nekem, mint egy alig két és fél éves kislány anyukájának is számtalan hasznos információval, tanáccsal szolgált! Amiket elmondott, helyes hozzáállással megvalósítható, a mindennapi életünk részévé tehető. Szülőként is azt gondolom, hogy az első lépés a mi feladatunk! Mutassunk példát a gyermekünknek, szeressük okosan, legyünk következetes szülők, és meglátjuk, megtérül az a plusz türelem és befektetett energia , ami ahhoz szükséges, hogy szófogadó, mégis önálló és talpraesett gyermekeket neveljünk!

Minden résztvevő nevében szeretném megköszönni Évának a tegnapi élményt és a sok hasznos információt! A Szülők Iskolája előadássorozat következő részére előreláthatólag ez év márciusának 3. szerdáján 17 órakor kerül sor.

Gregorich Nóra
kommunikációs munkatárs