Nagy lépés- óvodás lesz a gyermekem

Megtörtént az óvodákba való beíratás. Ez a mozzanat egy nagy lépést vetít előre számos családban. A 3-4 éves gyermekek életük egy újabb szakaszához, az óvodás évek időszakához érkeztek. Önálló kis személyiségként egy olyan intézmény kis polgárai lesznek, ahol egyre inkább kibontják szárnyaikat, ahol felügyelet, nevelés és foglalkozások kíséretében kisgyerekből iskolás csemetékké válnak.
A gyermekek egy része otthonról érkezik az óvodába. Ők eddig édesanyjukkal töltötték a nap nagy részét, és számukra az óvodába kerülés nagy változásokkal jár. Az anyuka megkönnyítheti ezt a lépést akkor, ha már jó előre sokat beszélgetnek az óvodáról. Érdemes beépíteni az otthoni játékba is ezt a szituációt. Az anya eljátszhatja, hogy ő az óvó néni, a kisgyermek az óvodás, és belemehetnek olyan szituációkba, ami majd az óvodában a mindennapok részét képezi (játék, terítés, alvás…) Az anyuka megkönnyíti gyermeke helyzetét azzal is, ha olyan óvodába, olyan óvónők kezébe adja a gyermeket, amiben és akikben ő maga megbízik. A gyermek ez által biztonságban érzi majd magát. Ha a lakókörnyezetében, rokonságában van vele egyidős gyermek, akivel jól kijön, jó döntés őket egy oviba , esetleg egy csoportba adni, hiszen bátorítást nyújtanak egymás számára, és együtt könnyebb a beszokás, a többiekkel való ismerkedés is.
A bölcsis gyerkőcök számára ez a váltás sokkal könnyebb. Az anyától való elszakadáson már túl vannak, hozzászoktak a közösségi élethez és az ezzel együtt járó szabályokhoz, szokásokhoz. A váltás így is furcsa lehet. Egy kis közösség részei voltak, ahol még kevesen voltak egy csoportban, ahol a gondozónők –habár már önállóságra nevelték őket-, de lesték minden szavukat, mozdulatukat. Most egy nagyobb csoportba kerülnek át, egy új intézménybe, új gyerekek és felnőttek közé, ráadásul az óvoda már még nagyobb önállóságra nevel. A tapasztalatok szerint a bölcsődések könnyebben szoknak be az óvodába. Ha a megszokott kis társaik egy részével közösen lépik át az óvoda kapuját, közösen fedezik fel ezt az új kalandot, akkor semmi probléma nem történhet. A gyerekek hamar ismerkednek az eddig számukra idegen új társaikkal, és a szerető óvónőket is a szívükbe zárják. Fontos, hogy a szülő ne aggódjon, éreztesse a gyermekével, hogy habár itt valami új, de annál jobb dolog vár rá, és akkor a váltás könnyen megtörténik. A régi gondozó nénikkel, régi pajtásokkal a kapcsolat ha nem is napi szinten, de megmaradhat.

Érkezzen otthonról, vagy a bölcsődéből a gyermek az óvodába, ez életének egy fontos, meghatározó szakasza lesz. Egy újabb lépés a nagybetűs élet felé. A szülővel való közös rákészülés, a közös várakozás, az óvodába lépve az óvónőkkel való folyamatos kommunikáció és együttműködés eredményre vezet: a gyermekből boldog óvodás válik.